– Kopp-kopp.

Luna megtorpant �s Harry fel� fordulva k�v�ncsian figyelt �t.

N�ma csend.

– Te j�ssz – n�gatta Harry.

Luna kiss� oldalra billentette a fej�t.
– Mivel j�v�k �n? – k�rdezte k�nnyed�n.

Harry r�b�mult.
– Na ne m�r – kezdte hitetlenkedve – ne mondd, hogy sohasem hallott�l m�g ’kopp-kopp’ viccet!

Luna megr�zta a fej�t.
– M�g nem volt szerencs�m – mondta �lmatagon. – Most fejen k�ne hogy koppintsalak valamivel, vagy ilyesmi?

Harry nevetett.
– Nem, semmi ilyesmi. Ez egy oda-vissza p�rbesz�d, �s… nos, majd megl�tod. Csak t�gy �gy, mintha kopogtatn�k az ajt�don.

Luna megvonta a v�ll�t �s b�lintott.
– Rendben, ahogy szeretn�d.

Harry felegyenesedve kih�zta mag�t.
– Kopp-kopp.

– Nah�t, szia, Harry – mondta Luna, �s egy �lmatag mosoly ter�lt sz�t az arc�n. – Nagyon kedves t�led, hogy beugrott�l. Hogy vagy?

Harry meredten b�mult r�.

– Most nem neked k�ne v�laszolnod? – k�rdezte Luna.

– Nem… �gy �rtem igen, csak – dadogta Harry –, nem tudod, hogy �n vagyok az.

– M�r hogy ne tudn�m – ellenkezett Luna der�sen. – �pp itt �llsz…

– Na j�, n�zd – fogott bele Harry –, t�gy �gy, mintha nem tudn�d, hogy �n vagyok az, rendben? Te vagy az, aki olyan nagy k�pzel�er�vel rendelkezik, csak t�gy �gy, mintha lenne itt egy ajt�… – fejtegette tov�bb gondosan Harry – egy z�rt ajt�, �s nem tudod, hogy ki van a m�sik oldalon.

Luna �res tekintettel n�zett r� egy p�r pillanatig.
– Ez el�g k�nny� lesz �gy – felelte k�nnyeden.

– Rendben, el�r�l kezdj�k – mondta Harry, mik�zben nagyon furcs�n �rezte mag�t, ami�rt egy ilyen h�tk�znapi viccet kell elmagyar�znia Lun�nak. – Kopp-kopp.

Luna olyan mozdulatot tett, mintha elford�tana egy gombot, majd sz�lesre t�rna egy k�pzeletbeli ajt�t. – �, hello Harry!

– Nem! – ki�ltott fel Harry, �s igyekezett nem kuncogni. – Nem, nem �gy… rendben, akkor m�g n�h�ny dolgot hozz�k�pzel�nk, rendben? Nem nyithatsz ajt�t csak �gy…

– De nagyon goromba dolog lenne csukva hagyni – �rvelt Luna. – Szerintem sokkal sz�v�lyesebbnek kellene lennem.

– …igen, nos, akkor csak, ��, t�gy �gy, mintha hallottad volna, hogy egy csom� mugli el�t�lt sz�k�tt meg valami k�zeli b�rt�nb�l, ez�rt meg kell tudnod, hogy ki az, miel�tt ajt�t nyitsz. Rendben?

Luna elfintorodott.
– Ez egy nagyon furcsa vicc – jegyezte meg.

– A kedvem�rt – k�rte Harry. – Rendben. K�sz vagy?

Luna b�lintott.

– Kopp-kopp.

Luna k�zelebb l�pett, �s mindk�t tenyer�t a k�pzeletbeli ajt�nak t�masztotta, oldalra ford�totta a fej�t �s f�l szemmel kukucsk�lt Harryre.

Harry hangosan s�hajtott egyet.
– Rendben – k�rdezte elkeseredetten –, most mit m�velsz?

– A k�mlel�ny�l�son kereszt�l figyellek – felelte Luna –, hogy meggy�z�djek arr�l, hogy nem egy, a teraszomon s�nd�rg� mugli el�t�lt vagy.

Harry mindk�t kez�vel beled�rt egy�bk�nt is kusza haj�ba.
– Nem – sz�gezte le – nem… nincs kukucsk�l�ny�l�s, Luna.

– Nek�nk van otthon – k�z�lte, �s vissza�llt norm�lis testtart�sba.

– Nos, igen tal�n – v�laszolta Harry. – De, csak tegy�nk �gy, mintha nem otthon voln�l, rendben? Mondjuk, valakin�l vagy l�togat�ban.

– Tudod, Harry – kezdte Luna –, tal�n be k�ne avatnod a h�tt�rt�rt�netbe. Szerintem sokkal jobban menne…

– Nem, nem, nincs h�tt�rt�rt�net – mondta Harry – csak… most biztos siker�lni fog. Egyszer�en t�gy �gy, mintha l�togat�ban lenn�l valahol, ahol nincs kukucsk�l�.

Luna t�preng�nek t�nt.
– Na j�, rendben.

Rendben. V�gjunk neki, gondolta Harry.
– Kopp-kopp.

Luna eleg�nsan megfordult, Harrynek h�ttal.
– Eln�z�st k�rek, de van valaki az ajtaj�n�l – ki�ltotta hangosan.

– ��hh! – morogta Harry inger�lten. – Nem, nincs ott m�s. Csak te vagy. Elhagyatott r�gi h�z. Kukucsk�l� n�lk�l.

Luna ism�t fel�je fordult.

– Megvan?

Luna b�lintott.

Adj er�t…

– Kopp-kopp

Luna csak �llt, majd �sszekulcsolta a kezeit a h�ta m�g�tt, �s n�m�n, egyetlen sz� n�lk�l b�multa az „ajt�t”.

Harry s�hajtott �s megad�an intett a kezeivel.
– Mit m�velsz?

– Nos, ha �pp birtok h�bor�tok, akkor �gy gondoln�m, hogy nem akarom el�rulni magam – magyar�zta. – Elv�gre, ha…

– Nem, nem, nem – tiltakozott Harry. – Rendben, n�zd. Amikor azt mondom, hogy „Kopp-kopp”, csak v�laszold azt, hogy „Ki az?”, rendben? Csak ennyi.

– Ez nagyon �sszer�tlen�l hangzik – felelte Luna – de ha ez boldogg� tesz…

– Igen, azz� – csivitelte Harry –, nagyon boldogg�.

Luna elmosolyodott.
– Rendben Harry. Csak neked.

Harry vett egy m�ly leveg�t.
– Kopp-kopp.

– Ki az?

Igen!!!

Harry kinyitotta a sz�j�t �s Lun�ra n�zett, ahogy felk�sz�lt a v�lasszal.

Luna oldalra billentette a fej�t.
– Tal�n ki k�ne ki�ltanom?

Harry lassan megr�zta a fej�t.
– Ezt nem hiszem el – mondta kuncogva – elfelejtettem hogyan van tov�bb!

– H�t nem is csoda – �rtett egyet Luna –, olyan sokszor v�ltoztattad meg a t�rt�netet…