Voldemort zihálva, haraggal eltelve szegezte szikrázó pálcáját a fal tövében ücsörgő fiúra. Az elkeveredett a Rendtől a csetepatéban, de balszerencséjére ő találta meg előbb.

– Most véged, kölyök! A kis túlélő ezt nem éli túl! – Voldi bá' eszelősen vihogott.
– Hátha mégis? – vigyorgott Harry magabiztosan. A hangja azonban bátrabb volt, mint a szíve. Voldemort lefegyverezte, pálcája ott hevert tőle nem messze a földön. Időhúzás – ebben az egy szalmaszálban bízhatott, időt kellett kicsikarnia, hogy a Rend megtalálhassa. Lyukat kellett beszélnie Voldemort hasába, ezzel visszatartva őt a megölésétől.

Ketten voltak egy barlangbeli teremben. A mennyezetről csöpögött a víz, a falon fáklyák egész sora világította be a helyiséget.
– Mégis túlélnéd? Te nagyon beütötted a fejed, Potter. Anyád bűbájának rég vége. Pálcád sincs.
– Hát akkor hajrá! Na, mire vársz? Ölj meg, a többi a te bajod... Ne mondd, hogy nem szóltam...

Voldemort gyanakodva eresztette lejjebb a pálcáját.
– Miről nem szóltál? – kérdezte élesen. Harry felnevetett.
– Nem ölhetsz meg. A horcruxaidat elpusztítottam, a pálcád pedig engem illet. Jól hallottad, a bodzapálcának én vagyok az ura!
– Hát ezért nem működött nekem rendesen... – suttogta Voldi.
– Szívás, haver. Látod, mindig a jó győzedelmeskedik... Hiába vagy nagy varázsló, a legszerencsétlenebb flótás sem követhet el ennyi hibát. Ha akarod, beszámolhatok néhányról.

Voldemort némán, gyanakodva, parázsló szemmel nézett Harry arcába. Nem tudta eldönteni, mit tegyen: ölje meg azonnal a fiút, vagy hagyja, hogy telebeszélje a fejét? Hátha olyat tud, amit ő nem, és ami fontos lenne? De ha csak sületlenségeket pampog, aztán csak az időt húzza, vagy olyat mond, ami esetleg blöff, de nem biztos, hogy az? Akkor honnét deríti ki, mi az igazság? Voldemort tépelődését beleegyezésnek véve Harry belefogott a baklövések részletes ismertetésébe.

– Először is: képes voltál semmibe venni a vér kötelékét, aminél erősebb bűbáj nincs a földön. Másodszor: még egy kisbabát sem tudsz legyőzni. Hiába fáj az igazság, de te vagy az ember, aki miatt a kis túlélő túlélte. Aztán: beleköltöztél Mógusba, abba a ritka nagy balfácánba. És ráadásul vele akartad ellopatni a bölcsek kövét.
– Sikerült is volna! Tudom, hogy előbb-utóbb rájön a tükör titkára, és akkor megszerzi a követ!

– Ja, csak volt két kis bibi... – gúnyolódott Harry. – Az egyik az, hogy még ha Mógus meg is fejti a tükör varázsát, akkor sem akadhatott volna a kőre, mert céljai voltak vele! A tükör pedig csak annak adta oda a követ, aki semmire nem szerette volna használni, csak megtalálni akarta! Ezért nem sikerült volna neked soha! A másik bibi az volt, hogy az utadat álltam, és legyőztelek. Mint mindig. Heh.

– Heh. Potter! Most úgyis meghalsz! Hiába a múltbeli baklövések felhánytorgatása, rajtad ez már nem segít!
– Ugyan már! Azt hiszed, te vagy a leggonoszabb a világon? Dehogy. A leggonoszabb ember Bellatrix Lestrange. Te csak gyilkolsz. Ő kínoz is.
– Oké, te akartad, kölyök... A halálod előtt részesülhetsz ebben a megtiszteltetésben, ha ennyire tepersz utána...

– Mondtam már, hogy nem tudsz megölni! Látod, ez is elég nagy hiba: veszélyesen lassú a felfogásod. Véremet vetted a temetőben, ezzel az élethez kötve engem, a horcruxaid megsemmisüléséről is csak most szereztél tudomást, és végül most mondtam, hogy a pálcádnak én vagyok a jogos birtokosa.
– Mit számít az? – dühöngött Voldi. – Elveszem tőled, és kész!

– Elveszed tőlem a pálcámat, ami már úgyis nálad van, és ráadásul mindezt a saját pálcámmal? – vonta fel a szemöldökét Harry. – Na, ez érdekes lesz...
Voldemort megzavarodva pillantott a kezében lévő varázseszközre.
– Báh... – legyintett türelmetlenül, és farzsebébe nyúlt a tiszafa pálca után. – Ez majd elintéz, kölyök! – acsargott, miközben próbálta kiszabadítani az övbújtatójára csatolt rapperláncból beakadt pálcáját. Az akció sikertelen maradt, hát feladta. A tiszafa pálca fura szögben lógott ki a hátsójából.

– Nem mondták még neked, hogy sose tartsd a pálcádat a farzsebedben? – folytatta töretlen pimaszsággal Harry. – Mi van, ha meggyullad, vagy ha felrobban? Elveszítheted a feneked! Bár... – vetett egy pillantást az említett, igencsak lapos és keszeg testrészre –, neked már úgyis mindegy.
– He? – reagált igen udvariasan és értelmesen a nagyúr.
– Nem hiszem, hogy a te segged után döglenének a nők. De még a férfiak sem. Az enyém után az egész Roxfort sóhajtozott!

Voldi a hányingerrel küszködve próbált eszméleténél maradni.
– Na és ez ékesen prezentálja egy újabb hatalmas bakidat: nincs barátnőd! Hogy képzelted, hogy nem gondoskodsz a kellő számú utódról?
– Halhatatlan vagyok!

– Gyors felfogás forever... – forgatta meg Harry reménytelenül a szemeit. – Elpusztítottam - az összes - horcruxodat! – mondta lassan, tagoltan. – Meg fogsz halni, mint bármely más közönséges ember! Ezért kellenének az utódok!
– Utódok? Egy is elég!
– Dehogy elég! – méltatlankodott Harry. – Legalább két tucat kell!
– De én nem akarom megosztani a hatalmamat! – vetette ellen bátortalanul Voldi. Kezdte úgy érezni magát, mint egy tudatlan, szellemileg visszamaradott ötéves gyerek.

– Nem is azért... A kedvezőtlen halálozási statisztika miatt kell a nagymértékű utánpótlás! – oktatta ki Harry, megerősítve Voldemort kellemetlen érzését. – Mert lássuk csak: első gyermeket megölik a trónkövetelő halálfalók. Második gyermeket szétmarcangolja egy vérfarkas. Harmadik gyerek bölcsőhalált hal. Negyedik gyerek értelmi fogyatékosan születik, az aranyvérű családrokonságok belterjessége miatt. Az ötödik gyerek testi fogyatékos lesz, szintén génhiba miatt. A hatodik gyerek halva születik. A hetedik...

– Jól van, elég legyen! – próbálta túlharsogni türelmét vesztve Voldemort. Harry azonban nem zavartatta magát különösebben.
– A hetedik gyerek meghal madárinfluenzában. A nyolcadik gyerek nőcsábász lesz, és meghal AIDS-ben. A kilencedik gyerek kemény drogos lesz, meghal heroin-túladagolásban. A tizedik gyerek alkoholista lesz, részegen elüti a villamos, vagy meghal májrákban. A tizenegyedik gyerek láncdohányos lesz, elveszti a végtagjait érszűkület okozta trombózisban, majd belehal a tüdőrákba. A tizenkettedik gyerekből depressziós emós válik, és öngyilkos lesz. A tizenharmadik gyerekből rapper lesz, őt bandaháborúban ölik meg. A tizennegyedik...

– Potter! Kuss legyen! – kelt ki magából diszkréten Voldemort.
– A tizennegyedik gyerek nyalizós stréber lesz, őt te magad csapod agyon. A tizenötödik gyerek vízbe fullad a nyaraláskor. A tizenhatodik gyerek terroristák áldozata lesz. A tizenhetedik...
– Neked mindig szófosásod van, Potter? – érdeklődött Voldemort enyhén vészjósló hangon.

– Szóval a tizenhetedik gyerek meghal vonatszerencsétlenségben. A tizennyolcadik gyerek lezuhan egy repülővel, szintén meghal. A tizenkilencedik gyerek természeti katasztrófában, szuperviharban veszti életét. A huszadik gyereket elüti egy autó. A huszonegyedik gyereket elviszi a rendőrség, és életfogytiglant kap. A huszonkettedik gyerek...
– Silencio! – harsogta a nagyúr. Harry immár némán, de töretlen lendülettel hadarva mozgatta a száját.

– Szóval így csak a huszonnegyedik gyereknek adatnak meg a túlélési esélyek! – darálta el a befejezést, mikor a bűbáj hatása elmúlt. – És mivel nincs nő, aki hajlandó lenne ennyi gyereket szülni – Molly Weasleyt leszámítva, de ő már foglalt –, több helyen kellene elhintened a magjaidat. Egyáltalán van neked erre alkalmas eszközöd? – érdeklődött Harry.

– Hogy... mi? – Voldemort bokáig elvörösödött.
– Tudod, mire gondolok... Ne várd, hogy elmeséljem a méhecskefiú meg a méhecskelány sztoriját... – lökte a rizsát Harry fölényes vigyorral.
– Tudom, miről beszélsz! – torkolta le a nagyúr.
– Helyes, szóval van neked...
– PERSZE, HOGY VAN! – üvöltötte Voldemort. – Hogy mered kétségbe vonni a férfiasságomat?

– Hát mert az újjászületésedkor kapott tested itt-ott meglehetősen hiányos... Például, nem tudom, feltűnt-e neked, de se orrod nincs, se hajad... Gondoltam, lehet, hogy esetleg... más is hiányzik...
– POTTER! – csikorgatta a fogát Voldemort.
– Jó, jó! – visszakozott Harry. – De áruld már el, honnét tudhattam volna? A józan logika diktálta ezt, nem az ismeretlen tények...
– KUSS LEGYEN, KÖLYÖK, VAGY KIHERÉLLEK!

– Ejnye-bejnye! Nem szabad ilyen csúnyán beszélni! Irigykedni se szép dolog... A leendő gyerekeidnek is ilyen példát mutatsz majd? Amúgy ne aggódj az egyes testrészek hiánya miatt, ma már egyszerű hímivarsejt-lecsapolással mesterségesen is meg lehet termékenyíteni egy nőt... Ha még megvannak a golyóid...

Voldemortnak most már egyenletes skarlátvörös volt a feje a dühtől.
– De ha van hozzá szerszámod, akkor is érdemes néha edzőterembe járnod, mert bizony egy ilyen nyeszlett alakot aligha kívánnának meg a csajok...

A nagyúr kígyóorrlyukából gőz és füst tört elő. Harry észrevette ezt, és rögtön kommentálta.
– Látod, ez is öreg hiba. Túl könnyen fel lehet ingerelni téged! De ha már így állunk, legalább ne nyomd el az indulataidat, mert különben agyvérzést kapsz... – tanácsolta bölcselkedve.

Voldemort torkából artikulátlan hörgés-morgás tört elő, arca vicsorba torzult.
– Most pont olyan vagy, mint a bácsikám – locsogta Harry szakadatlanul –, azzal a különbséggel, hogy ő egy élő pudingoshordó volt, te meg egy babkarónak se lennél elég vastag... Nem szabad átesni a ló túlsó oldalára!

Voldemort az indulattól zihálva vette a levegőt.
– Ó, te szegény... Asztmás vagy? – sajnálkozott Harry. – Érthetetlen, hogy pont most tör ki rajtad a roham, a sós barlangi levegőnek segítenie kéne az elgyötört tüdődön...
– Megöllek! – sziszegte Voldemort, és megindult Harry felé. – Ja mégse... Nem tudlak... De! Csakazértis! Valahogy majd megoldom...

– Nyugodj meg, a skizofrénia ma már gyógyítható... – kotyogott Harry.
– FOGD MÁR BE AZT A BASZOTT NAGY SZÁDAT, KÖLYÖK!
– Nekem legalább van szám – replikázott Harry –, de neked még arra se futotta... Hogy képzeled, hogy bárki is megcsókolna így, ajkak hiányában? Hát, Voldi bátya, kár, de neked már nincs jövőd. Se nőd, se kölköd, se szád, se szerszámod nincs...

– Avada Kedavra! – üvöltötte Voldemort.
A gyilkos átok visszapattant rá – a Pálcák Ura nem ölhette meg a saját gazdáját.
– Én megmondtam... – csóválta a fejét Harry, és a három varázspálcát összeszedve elindult megkeresni a Rend többi tagját.